Utólagos falszigetelés alapismeretek

Utólagos falszigetelés:

A vizes, nedves falazatok nedvességtartalmának megállapításához, mintát veszünk, és laboratóriumban analizálásra kerül. A nedvességtartalmat tömeg %-ban kapjuk meg.

A TÖMEG % ÉRTÉKE AZ ÉPÍTŐANYAG TÖMEGSÚLYÁRA VETÍTETT ÉRTÉKET JELENTI.

A gyakorlat azt mutatja, hogy tégla anyagú falazat esetében akkor beszélünk teljes szárazságról, amikor a falazat átlag nedvességtartalma nem haladja meg a 3 tömegszázalékot. 5 tömegszázalékig száraz a fal, 5-10 tömegszázalék között viszonylag nedves, 10 tömegszázalék fölött már kifejezetten nedvesnek számít.

Ahány építőanyag, annyiféle a nedvességfelvétel is. Ez téglafal esetében 20.25 tömeg % nedvességtartalomnál telített falazatot jelent. Kőből készült falazatok maximum 10-15 tömeg % között érik el nedvesség felületüket. Ez függ az adott kő pólus tartalmától is.  A beton falak maximális nedvesség felvétele 10 % körüli.

A  nedvességvédelem követelményrendszere

A szárazsági igény szintek:

Az egyes helyiségek rendeltetésétől függően különböző szárazsági követelményeket állapíthatunk meg.

Teljes szárazság (porszárazság)

Ilyen követelménynél a szerkezeteken át szivárgó nedvesség nem engedhető engedhető meg. Azoknál a helyiségeknél, melyeknél az emberi tartózkodás állandó, mindig a porszárazság az előírt követelmény. Ilyenkor a levegő relatív páratartalma nem lehet több 60 %-nál.

Viszonylagos szárazság

Ilyen esetben annyi nedvesség átszivárgás engedhető meg, amennyi ezzel azonos idő alatt elpárolog. Viszonylagos szárazság megengedhető a kazánházakban, garázsokban, tüzelő anyagoknál valamint az olyan élelmiszerek esetében mely nem érzékeny a nedvességre (például zöldség, gyümölcs, bor) és az óvóhelyeken.

A szigetelések szerepe

Fentiek értelmében a talajban lévő szigetelések szerepe kettős:

Első körben biztosítják a belső terek megfelelő szárazsági igényét, másfelől pedig a teherhordó térelhatároló szerkezeteket is a támadó nedvességtől megvédik.

Természetesen ezeket a feladatokat a leghatásosabban az eredeti építéskor, az épületszerkezetek külső oldalán kialakított szigetelések látják el, azonban meglévő épületek felújításakor figyelembe kell venni, hogy ezek megvalósítása rendkívül költséges műszaki megoldással jár.

A  megengedhető és szükséges kompromisszumot mindig az határozza meg, hogy adott épületet milyen mértékben és százalékban érték tényleges nedvességhatások (talajnedvesség, talajvíz) és azok jellemzői (kémhatás, sótartalom) és a megkövetelt szárazsági igényszint is rendkívül meghatározó, ám ügyelni kell szigetelések folyamatos vonalvezetésére még épületszerkezetenként eltérő technológiák esetén is.

A legpraktikusabb megoldás az, ha a szigetelés és járulékos munkái teljes körűen kivitelezésre kerülnek. Részleges vagy nem megfelelő utólagos szigetelés esetén bizony számoljunk azzal, hogy a felszívódó nedvesség a nem szigetelt, vagy hibásan  szigetelt megjelenik, új utat tör magának. Minden esetben tervezni kell talajvíz elleni szigetelést.